Keresés

Liftaknát műteni egy százhúsz éves házba, avagy az Irányi 17 felújítása

Bámulatos egy századfordulós poroszsüveg födém, de hogyan biztosítsuk a tűzvédelmét? Mi lesz a ház eredeti szerkezetével, ha kimetszünk belőle egy hasábot egy modern lift kedvéért? Az Irányi 17 felújításakor számos hasonló dilemmával szembesültek a Pyxis Nautica építészei.


Az Irányi utca 17. szám alatti épület több mint százéves, viharos történelmét korábban egy hosszabb bejegyzésben mutattuk be, majd részletesen írtunk az egykori Sasok háza felújítási koncepciójáról is.


Most ismét egy izgalmas fejezetéhez érkezett az épület: a Pyxis Nautica tervei nyomán zajló felújítás eredménye kezd kibontakozni, a helyszínt bejárva már látható, érezhető, milyen is lesz az újjászületett épület, Tótszabó Tamás „tárlatvezetéséből” pedig az is kiderült, milyen nehézségek, akadályok, különleges kihívások adódtak egy-egy szerkezeti elem átalakítása során.

Tamás mindjárt a bejárat mögött megállít, és egy olyan nehézségre mutat rá, amit csak az avatottak ismerhetnek, szűz szemmel egyáltalán nem venni észre. Itt állt egy vasbeton liftakna, aminek az átfogó kubusát ki kellett harapni a házból, méghozzá úgy, hogy hat emeleten keresztül egy krátert kellett létrehozni az épületben – mindenhonnan megtámogatva, aládúcolva, ideiglenes gerendákat építve, nehogy összedőljön a ház. Merthogy az átalakításnak két nagyon masszív főfal is áldozatául esett. Ám a liftet oda kellett tenni, mert egyszerűen nem akadt jobb hely a számára.


A megoldás érdekében tehát végigvágták a házat, utána lentről felfelé szintenként beépítették a vasbeton liftaknát, majd ahogy haladtak szintenként, mindig visszakötötték a meglévő födémekbe. Így nyerte vissza a statikai állékonyságát a ház, ahogy elkészült a liftakna a pincétől egészen az ötödik emeletig. Most statikai szerepe annyi van, hogy támaszt vízszintes szerkezeteket, illetve egy helyen, ahol betolták a főfalba, függőleges teherhordó szerepe is van.


Stukkók, üvegfödém, aranyfüst


Még ugyanazon a ponton állva, a bejárattal és a lifttel szemben, felnézünk: itt egy nagyon szép stukkózott álmennyezet volt, amelynek egy részét épp a liftakna átalakítása miatt újra kellett restaurálni. Az új gipszdíszek már most, még a festésen innen is igen mutatósak, egységes felületet képeznek majd.


Belépünk az alsó szint közlekedő terébe, ahová egy födémáttöréssel – illetve a fölötte lévő szintre kerülő járható üvegfödémmel – visszakerül az eredeti bevilágító funkció.

Ilyen lesz majd az új bevilágító a járható üvegfödémmel
Jobbra fordulva az épület egyik ékköve, az egykori bálterem fogad, amely már viszonylag közel jár a végleges állapothoz.

„Nem tudjuk, eredetileg mennyire volt aranyozva, mindenesetre amikor a jelenlegi tulajdonos megvette a házat, erősen túlaranyozott mennyezetet talált itt. A restaurátorokkal, a tulajdonosokkal és a tervező kollégákkal együtt arra jutottunk, hogy nem azt építjük vissza, hanem helyreállítjuk egy finomabb aranyozással” – meséli Tamás. Csak egy-egy kontúr, ív, vonal, keret kapott aranyfüstöt, egyébként pedig fehér maradt a felület, mind a mennyezet, mind a falak esetében. És lesznek új nyílászáró-keretek, halvány, pisztáciazöld színben, és ugyanilyen falburkolat fut majd körbe nagyjából derékmagasságig. Ez utóbbi az eredeti épületben is szerepelt, csak újra kellett gyártani. A térnek van négy fő traktusa, ahol tükrök lesznek falikarral, falilámpával a közepén, illetve voltak kandallót imitáló kiszögellések, amelyek visszaépülnek, és funkciójuk is lesz a szellőztetésben. Az utcafront felől két kis páholyerkély található, melyeket teljesen fel kellett újítani, miután a tartókonzolok már letörtek. A korlát itt eredeti formájában megmarad, viszont alulról megtoldják, mivel a mai szabványok a korábbinál tíz centivel magasabb minimumot írnak elő. Szemben az erkéllyel egy kis színpad látható, ami saját fény- és hangvezérlő egységet és színpadtechnikai világítást kap majd.


„Egy nagyon modern, téglalap alakú sínes lámparendszer lesz, amibe szpotok kerülnek, és különböző világítási képeket lehet majd előidézni velük: megvilágíthatjuk a falakat, a lenti teret, a mennyezetet vagy mindet egyszerre. Ez egy iPad-es vezérlőfelületről kezelhetik majd.”


A bálteremben gipsz álmennyezet felett egy poroszsüveg gerendás mennyezet van. Ott ugyan ez nem látható, de más helyiségekben megmaradt, sőt szándékosan láthatóvá tették. Ezzel bőven akadt kihívás, ugyanis meg kellett felelni a mai tűzvédelmi követelményeknek, csakhogy ennél a födémtípusnál alul kilátszik az acélgerenda, amit régen takart egy orrtéglás kerámiaelem, ami nagyon sok helyen letört, így csúnya volt. Miután egységesen leverték a burkolatot, kilátszott az acélgerenda talpa, ami egy esetleges tűzben megolvadhat, megrogyhat, és a födém elveszítheti az állékonyságát.


„Ez nagyon hosszú idő volt, nehéz volt kitalálni, hogyan oldjuk meg a tűzvédelmet, miközben megmarad a látvány.”

Végül leverték az orrtéglákat, az acélgerenda két szélén tűzvédelmi habarccsal tömítették a lyukakat, majd miután simára lehúzták, az egész alsó felületet habarcsostul, gerendafedelestül lefestették egy tűzvédelmi festékkel, majd színre festették: a habarcsot téglaszínűre, a gerendát feketére. Így látványra olyan, mintha a csupasz gerendák lennének ott, mégis kaptak egy védelmet, plusz fent kapott egy vasbeton fejlemezt, egy aljzatbetont, ami merevíti az egész födémet, és fentről is biztosítja a tűzvédelmet.


A födém megőrzése jól jelzi a felújítás alaposságát: addig törték a fejüket, míg meg nem oldották a kérdést, amihez „kellett két statikus, két tűzvédelmi szakember, meg a mi elszántságunk.”


Hasonló finom részlet a melléklépcső eredeti korlátjának helyreállítása, vagy éppen a hátsó udvarra néző terasz rendbetétele. A teraszról elbontották a bálteremhez utólag hozzáépített apró helyiségeket, ezzel a bálterem fényt is nyert, és persze a teraszra is szabadon ki lehet lépni. A hátsó homlokzat téglafala egy rusztikus habarcskenést-festést kapott, egy simítással az ablakkereteknél, amitől lett egy cottage-jellege, ugyanakkor a ráépítés egy fehér sík vakolatot kapott.


Ezek jelentették a legnagyobb kihívást a régi, alsó szinteken, ám feljebb bőven is akadtnak érdekességek.


Téglafal, kintsugi, fényjáték


Az épület több részén alkalmazzák majd az eredetileg a 15. századi japán fazekasok által feltalált Kintsugi-elvet, ami „arany javítást, arany tapasztást” jelent. Akkoriban az összetört edények, fazekak megmentésére szolgált, sokszor még érdekesebbé, különlegesebbé varázsolva a megmentett tárgyakat. Az Irányi 17-ben az aranyozás díszit, kiemel – azon túl, hogy utal a bálteremben vékony aranycsíkjaira.

A legkülönlegesebben talán a padlón jelenik majd meg: a régi, megmaradó födém padlóburkolata és az új födémek padlóburkolata közé bekerül egy aranyszínű elválasztóprofil, ami végigmegy a padlón, de van, ahol a falra és a mennyezetre is felfut. „Gyakorlatilag körberajzoljuk azt a részt, ahol belenyúltunk a házba, és új szerkezeteket építettünk be.”


Különleges az eredeti főlépcsőház is, amely elindul az eredeti, historizáló díszítéssel, egészen a harmadik emeletig, ahonnan egy puritánabb megjelenése lesz, a ráépített két szinten pedig egy modern hatása lesz.


De maradjunk még a másodikon, az eredeti tanácsteremnél, amelynek álmennyezetét, gipszkartonjait, acélszerkezeteit a lentihez hasonlóan megmentik. A piano nobile, az eredeti első szint egykor a fő szintnek készült, közel ötméteres belmagassággal, meghökkentően nagy méretű üvegablakokkal, ami igencsak ritkaság az 1897-ben átadott épületek korából.



A változó belmagasság a főlépcsőnél is egyedi megoldásokat követelt.

Az általános szinteken U-alakú a lépcső, de feljebb ez nem volt elég, ezért befordul még egy negyedet, azaz összesen 270 fokos. Technikai különlegesség, hogy mivel a lépcsőházat nem lehet minden szinten külön kiszellőztetni, túlnyomásos lépcsőházat kellett biztosítani. Tűz esetén gépészettel, befújással létrehoznak egy belső túlnyomást, hogy ne menjen be a füst, a menekülő emberek tehát füstmentes lépcsőházon át tudják elhagyni a házat. Ennek a gépészetnek a „bepréselése” egy ilyen régi házba koránt sem volt egyszerű mérnöki feladat.


Fent, az új szinteken a kiszélesített gangfolyosón üvegkorlátot találunk, odabent gipszkarton válaszfalakat, üvegfalú tárgyalókat, kortárs összhatást szabadon variálható irodaterekkel, miközben a múlt itt is leselkedik, ha óvatosabban is: például a tetőtáj megőrzése érdekében a tetők dőlésszögét, a cserepek színét megőrizték, elvégre műemléki környezetbe kell illeszkedni. A tető alatt a kábeltálcákat és a gépészetet csak egy laza borítással takarják el, loft hangulatot teremtve a fenti terekben – igaz, ez nem csak a felső két szinten jelenik meg, hanem a második emelettől felfelé minden irodatérben.


Az ötödik-hatodik emelet összekapcsolódásánál ismét adódott egy kihívás: az eredeti tetőgerincet és az utcafronti tetősíkot is meg kellett őrizni az újjáépítés után is. Ugyanakkor az egy szint helyett immár kettő épült be, amit egy, a tetősík alatt üresen hagyott térrel oldottak meg, és csak beljebb, az udvar felé osztódik ketté ötödik és hatodik emeletre.


Az eredeti öt pici tetőablakot nagyobbakra cserélték, ezek most gyönyörűen bevilágítják a teret. Az élesen besütő nap sajátos kontrasztokat fest a falra, ritmust ad a térnek, a nap járásával pedig sajátos fényjátékot képez.

Odabent maradnak látszóbeton részek, amin átjön a beton struktúrája, de egy festéssel a nagyon foltos, csúnya színváltozások eltűntek. Érződik, hogy beton, mégis rendezett hatást kelt. A hatodikra a lift már nem megy fel, cserébe pazar kilátás fogad: látszódik a Klotild-palota, a Matild-palota és a Párisi Udvar.

A végleges átadásig üvegfalak, válaszfalak kerülnek még be, elkészülnek a végleges padló- és falburkolatok, illetve az irodaterek többsége a bérlői igényeknek megfelelően alakul majd. Az udvarnál egy raszterhálós huzalra borostyánt futtatnak majd a 2. emeleti zöldtető kazettából, hogy elszeparálják a teret a szomszédokétól. Az épület átadása utáni „végleges” állapotról azonban ismét külön cikkben számolunk majd be.

699 megtekintés
  • Black Instagram Icon

© 2020 Pyxis Nautica